Hogyan teremtenek a szülők szavai és hangneme féltékenységet a testvérek között?
„Milyen aranyos vagy, kis csöppségem…” – mondjuk mosolyogva, gyengéden a kisebbiknek.
„Vedd fel a cipődet azonnal! Te már nagy vagy, meg tudod csinálni egyedül!” – hangzik keményebben a nagyobbik felé.
Elsőre ártatlannak tűnik. De a nagyobb gyerek szívének és fülének ez óriási különbség.
Hogyan alakul ki mindez?
Amikor a családba baba érkezik, a figyelem középpontja áttevődik rá. Tőle nem várunk önállóságot, ezért gyengéden, feltételek nélkül szólunk hozzá.
A nagyobb gyerektől viszont érettséget és felelősséget várunk. Megjelennek a szavak: „kell”, „muszáj”, „meg tudod már”. A hangnem pedig szigorúbbá válik.
Így, sokszor tudattalanul, kétféle mércét teremtünk. A kicsi gyengédséget és elfogadást kap. A nagyobb inkább szabályokat és elvárásokat. Ez a talaj, ahol a féltékenység gyökeret ver.
Következmények a nagyobb testvér számára:
- Igazságtalanság érzése: „Miért vele kedvesek, velem szigorúak?”
- Elutasítottság érzése: „Anya már nem szeret úgy, mint régen.”
- Figyelemért való verseny: „Küzdenem kell, hogy észrevegyenek.”
- Bizalomvesztés: Ha mindig csak elvárásokat hall, elhiheti, hogy a szeretet attól függ, megfelel-e.
Mit tehetünk szülőként?
- Figyeljünk a hangnemre. Sokszor nem a szavak, hanem a kimondás módja hordozza a legerősebb üzenetet.
- Gyengédség a nagyobbnak is. Neki is szüksége van ölelésre, nyugtatásra és arra, hogy hallja: „Szeretlek.”
- Világos, de tiszteletteljes elvárások. A „Meg kell csinálnod!” helyett inkább: „Segítenél nekem ebben?” vagy „Csináljuk meg együtt.”
- Külön idő. Néhány perc négyszemközt is azt üzeni: „Fontos vagy nekem.”
- Egyediség kiemelése. Minden gyereknek megvannak az erősségei – ezeket gyakran nevezzük meg, összehasonlítás nélkül.
A szavaink az első tükör, amelyben gyermekeink magukra ismernek. Ha ebben a tükörben mindkettő gyengédséget, tiszteletet és elismerést lát, akkor a kapcsolatukban nem versengés, hanem közelség születik.
👉 A Vivabook könyvek pontosan ezt a közelséget erősítik. Játékos feladatokkal, kétkezes gyakorlatokkal és történetekkel segítenek, hogy a gyerekek ne csak tanuljanak, hanem meg is éljék az együttlét örömét – féltékenység helyett biztonságban és szeretetben.
