Játékok – szükség vagy akadály? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a gyerekjátékok világában?
Sok szülő időnként felteszi magának a kérdést: „Nem kellene már leszoktatnom a gyerekemet a játékokról?”
Az igazság az, hogy a játékok nem rossz szokások. A játék a gyerekkor természetes része – eszköz, amelyen keresztül a gyermek szerepeket próbál ki, érzelmeket dolgoz fel, felfedezi a világot és fejleszti a fantáziáját.
Hol van akkor a probléma?
A gond nem magukban a játékokban van, hanem azok mennyiségében és tartalmában. Ha a gyerekszoba raktárrá válik – tele babákkal, autókkal, kockákkal és figurákkal –, a gyermek gyakran elveszik ebben a bőségben. A játék és képzelet helyét ilyenkor a túlterhelés veszi át.
🔹 Túl sok választási lehetőség = nincs játék. A gyermek összezavarodik, és a sok játék között nem tud elmélyülni egyben sem, gyorsan elveszíti az érdeklődését.
🔹 A játék, mint „pótlék”. Néha a szülők újabb és újabb játékokat vesznek, hogy kompenzálják az idő vagy figyelem hiányát. De a gyerekek érzik, hogy a szeretetet nem lehet tárgyakkal helyettesíteni.
🔹 Túl előre gyártott forgatókönyvek. Ha egy játék világít, énekel vagy magától mozog, a gyermek csak passzív néző marad, ahelyett hogy aktívan kitalálna és alkotna.
Milyen következményekkel járhat mindez?
- Túlterhelt elme. A túl sok inger inkább zavaró, mint örömteli.
- Gyenge képzelőerő. Minél kevesebbet kell kitalálni, annál kevésbé fejlődik a kreativitás.
- Kielégíthetetlenség. Minél több játékot kap, annál kevésbé tud örülni az újnak.
Mit tehetünk szülőként?
✨ Rotáljuk a játékokat. Hagyjunk elöl 5–7 kedvenc játékot, a többit tegyük el. Ha idővel előkerülnek újra, a gyerek úgy éli meg, mintha újak lennének.
✨ Mutassuk meg, hogy a játék mindenhol ott van. Egy kartondobozból lehet garázs, egy zokniból báb, a közösen gyúrt tészta lehetőséget ad a fantázia szárnyalására.
✨ Legyünk példák. Ha mi is tudunk játszani egy papírlappal, parkban talált kaviccsal vagy egy konyhai edénnyel, a gyermek megtanulja: a képzelet sokkal erősebb, mint bármely boltban kapható játék.
✨ Ajándékozzunk élményeket. Egy közös erdei séta, ujjfestés vagy múzeumlátogatás olyan emléket ad, amit semmilyen új baba vagy kisautó nem pótolhat.
Nem kell „leszoktatni” a gyermeket a játékokról – inkább meg kell tanítani neki az egyensúlyt: hogy tudja, a játék csak eszköz, és az igazi játék az ő képzeletében és a közösen töltött időben születik.
📚 A neurogimnasztikai foglalkoztató füzetek olyan ötleteket kínálnak, amelyek egyszerű eszközökkel, de nagy belső erővel fejlesztik a gyerekek fantáziáját és képességeit. Mert a legszebb emlékek nem az üzletekből, hanem a közös pillanatokból származnak.
