A szülők leggyakoribb hibája: irányítás a támogatás helyett
Sokan közülünk – félelemből és szeretetből – „fogjuk a gyermek kezét” még akkor is, amikor ő már képes önállóan lépni. Jószándékkal tesszük – hogy megóvjuk, segítsük, megkönnyítsük a dolgát. De gyakran – észrevétlenül – épp ezzel vesszük el tőle a lehetőséget, hogy próbálkozzon, hibázzon, és megtanulja, hogyan boldoguljon egyedül.
Milyen következményekkel járhat ez?
🔹 Túlzott függőség – A gyermek nem a saját ítélőképességére, hanem a „mami utasításaira” kezd hagyatkozni. Ahelyett, hogy azt kérdezné: „Hogyan tudnám én ezt megoldani?”, inkább minket néz megerősítésért és iránymutatásért.
🔹 Több szorongás, kevesebb önbizalom – Ha minden lépést kívülről diktálnak, a belső támasz gyengül. Megjelennek a gondolatok: „Mi van, ha hibázom?”, „Mi lesz velem anya/apa nélkül?”
🔹 Növekvő ellenállás – Minden gyermek természetes szabadságvágyat hordoz. Ha ezt állandóan korlátozzuk, az daccá, makacssággá és konfliktusokká alakul.
Mit tehetünk az irányítás helyett?
✨ Legyünk ott, de ne irányítsuk minden lépését. Óriási különbség van az „Így csináld pontosan” és az „Itt vagyok, ha szükséged van rám” között. Az első kontroll, a második támogatás.
✨ Adjunk lehetőséget az önálló próbálkozásra. A „Próbáld meg te” varázsmondat. Lehet, hogy megbotlik vagy elront valamit – de épp így szerez tapasztalatot és önbizalmat.
✨ Alakítsunk ki biztonságos kapcsolatot. Érezze, hogy ha hibázik, nem ítéljük el, hanem ott vagyunk mellette. Az igazi szeretet nem abban rejlik, hogy szorosan tartjuk, hanem abban, hogy hitet öntünk belé: „Meg tudod csinálni. És ha nem sikerül – én itt vagyok.”
🌿 A szülőség művészete abban rejlik, hogy hagyjuk a gyermeket szárnyat bontani – tudva, hogy mindig számíthat ránk, ha visszatér.
📚 A Vivabook kétkezes agytornás füzetei kiváló eszközt nyújtanak ahhoz, hogy a gyermek önállóan próbálkozhasson, sikerélményhez jusson és megtanuljon bízni magában. Ezek a játékos gyakorlatok nemcsak a koncentrációt és logikát fejlesztik, hanem a belső biztonságérzetet is.
