Amikor rákiabálunk a gyermekünkre…
Minden szülőnek vannak feszültebb pillanatai.
De ha a kiabálás állandósul mint a kommunikáció fő módja, annak következményei sokkal mélyebbek, mint amit elsőre gondolnánk.
📉 A bizalom és a kölcsönös megértés lassan eltűnnek.
A gyermek már nem osztja meg, mi bántja – fél, hogy megszólják vagy megbüntetik.
Anya és apa, akik valaha a legközelebbi személyek voltak, egyre inkább „idegennek” tűnnek.
💔 De van valami még fájdalmasabb:
Amikor a legfontosabb személy – anya vagy apa – fájdalmat okoz kiabálással vagy haraggal, a gyermek hite a világ jóságában meginog. Elkezd hinni abban, hogy bárki bántalmazhatja őt.
Bizalmatlanná, zárkózottá válik, és nehezen alakít ki barátságokat vagy párkapcsolatokat.
👁 És gyakran a minta ismétlődik.
Azok a gyerekek, akik kiabálással és feszültséggel teli környezetben nőnek fel, hajlamosak ezt a kommunikációs stílust továbbvinni saját családjukba is – nem szándékosan, hanem mert mást nem ismernek.
📚 Az érzelmi biztonság nem kontroll és félelem által épül, hanem megértéssel, nyugalommal és stabilitással.
Számos módja van annak, hogy segítsünk a gyerekeknek belső egyensúlyt és önbizalmat építeni – ezek közül az egyik a figyelmet lekötő, fókuszáló tevékenységek, amelyek megtanítják őket koncentrálni, bízni önmagukban és megküzdeni a nehézségekkel.
Ezt az élményt nyújtják a kétkezes fejlesztő füzetek is – ösztönzik az önkontrollt, csökkentik a belső feszültséget, és nyugodt, szeretetteljes kapcsolatot építenek szülő és gyermek között a közös játék és élmény révén. 🧠📖
