Mi történik, amikor úgy teszünk, mintha a gyereknek „semmi baja“ nem lenne?
Kívülről – csend.
De belül…
Feszültségek gyűlnek, elnyomott érzelmek keresnek kiutat. Néha a telefonban, máskor a barátok körében vagy kockázatos döntésekben. A gyerek érez, de nem érzi magát biztonságban ahhoz, hogy kimondja, mi zajlik benne. Így megtanul rejtegetni.
Az érzelmek figyelmen kívül hagyása nem tünteti el őket. Csak elnyomja őket egy sötét sarokba, ahol csendben nőnek tovább.
Amikor azt mondjuk: „Nem nagy ügy“, a gyerek azt hallja: „Az érzéseid nem számítanak.“
Gyakran, jó szándékkal, a szülők gyors megoldással próbálnak segíteni:
– „Ugyan már, hamar elmúlik!“
– „Ez nem ok az elkeseredésre.“
– „Ne sírj ilyen butaság miatt!“
De a gyerek nem mindig megoldást keres. Néha csak arra vágyik, hogy valaki észrevegye, meghallgassa, megértse.
A különbséget sokszor az egyszerű szavak hozzák meg:
– „Látom, hogy ez most nehéz neked.“
– „Megértem, hogy szomorú vagy.“
– „Itt vagyok veled, még ha nem is tudom rögtön, mit tegyek.“
Az érzelem elismerése az első lépés az egyensúly felé
Amikor a gyerek érzi, hogy észrevették az érzését, megnyugszik. Nem azért, mert a probléma megszűnt, hanem mert már nem érzi magát egyedül. A támogatás nem mindig megoldás – néha egy kéz a vállon és egy „Veled vagyok“ épp elég.
Ez az érzelmi érvényesítés belső alapot teremt. Megtanítja a gyereknek, hogy normális érezni, hogy az érzelmek nem veszélyesek, és hogy meg lehet osztani őket félelem nélkül.
Mit tehetünk szülőként?
- Ne bagatellizáljuk a gyerek érzéseit, még ha számunkra apróságnak is tűnnek.
- Hallgassuk meg őt megszakítás nélkül.
- Tegyünk fel nyitott kérdéseket, amik párbeszédet indítanak:
– „Hogy érezted magad ebben a helyzetben?“
– „Mit szerettél volna, hogy történjen?“
– „Miben tudok segíteni most neked?“
📚 A Vivabook könyvek pontosan ebből a megértésből születtek: az érzelmi támogatás a meghallgatással, az érvényesítéssel és a kapcsolódással kezdődik.
Minden tevékenység, mese és kihívás azt szolgálja, hogy a gyerek egészséges belső egyensúlyt alakítson ki. Mert egy megértett gyerek magabiztos gyerek. És az önbizalom ott kezdődik, ahol valaki azt mondja:
„Látlak. Meghallgatlak. Itt vagyok.“




