Mikor mondjunk „nemet”, és miért olyan fontos ez?

Sok szülő nehezen mond nemet a gyermekének. Nem akarják a konfliktust, félnek, hogy csalódást okoznak, vagy bűntudatot усеznek, amikor visszautasítanak valamit.

Ennek következtében néhány szülő a túlzott engedékenység csapdájába esik – mindent megengednek, csak hogy elkerüljék a könnyeket, durcásságot vagy dühkitöréseket. Pedig az igazság az, hogy a határok nem büntetés – hanem elengedhetetlenek a gyermek egészséges fejlődéséhez.

Azok a gyerekek, akik nem találkoznak korlátokkal, azzal az érzéssel nőnek fel, hogy mindent szabad nekik, és hogy a világ az ő kívánságaik szerint fog igazodni. Ez nehézségekhez vezethet az iskolában, a társas kapcsolatokban, valamint az önfegyelem hiányához. Ezért a „nem” szó nem a szigor vagy a szeretetlenség jele – hanem módja annak, hogy megtanítsuk a gyermeket az önfegyelemre, mások tiszteletére és a csalódások elfogadására.

Természetesen a határokat ésszerűen kell felállítani. Ha nemet mondunk, fontos, hogy következetesek maradjunk. Ha ma elutasítunk valamit, de holnap engedünk a könnyeknek vagy könyörgéseknek, a gyerek azt tanulja meg, hogy a határok rugalmasak, és csak tovább kell próbálkoznia. Ezért fontos, hogy ha már meghoztuk a döntést, maradjunk határozottak, és magyarázzuk el az okát.

A visszautasítás nem lehet dühös vagy negatív. Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Nem, mert csak!”, jobb, ha nyugodtan magyarázunk: „Most nem vehetünk új játékot, mert már választottál egyet ezen a héten.” vagy „Most nem játszhatsz a tableten lefekvés előtt, mert az megnehezíti az elalvást.” Ha a gyerek érti a logikát, könnyebben elfogadja a korlátokat.

Fontos az is, hogy különbséget tegyünk az olyan helyzetek között, amikor a „nem” szükséges, és amikor választási lehetőséget is adhatunk. Ha például a gyerek kint akar játszani, de vacsoraidő van, a „nem” jogos. De ha választhat a kék vagy a piros cipő között, adjuk meg neki a szabadságot. Az egyensúly a világos határok és a kisebb döntésekben adott szabadság között segít abban, hogy a gyermek tiszteletet érezzen, de közben megtanulja, hogy nem mindig kaphat meg mindent.

A szülői szerep nem az, hogy minden pillanatban boldoggá tegyük a gyermeket, hanem hogy olyan készségeket tanítsunk, amelyekkel boldogulni tud az életben. Az egyik legfontosabb lecke pedig az, hogy a „nem” néha gondoskodás, nem pedig büntetés.

Idővel a gyerekek könnyebben elfogadják a korlátokat, ha látják, hogy más módokon is kifejezhetik magukat, szórakozhatnak és fejlődhetnek. Ezért is fontos, hogy olyan elfoglaltságokat kínáljunk nekik, amelyek lekötik a figyelmüket, fejlesztik a türelmet, koncentrációt és önuralmat.

Nézd meg ezeket az ajánlásokat: