Otthon majd megbeszéljük – a mondat, amely megvédi a gyermeket
Minden iskolában, udvaron vagy játszótéren előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor valaki odalép egy szülőhöz, és panaszt tesz a gyermeke miatt:
„A gyereke megütötte az enyémet!”
„Elvette a játékot engedély nélkül!”
„Bántja, csúfolja a többieket!”
Néha a tanár mondja ezt, máskor egy szomszéd, rokon vagy ismeretlen édesanya.
Ilyenkor a szülő – mint felnőtt – választás elé kerül:
csatlakozik a vádlóhoz, vagy a gyermeke mellé áll.
Amikor a felnőtt ítéletet vár, a gyermek pedig védelmet
Sok szülő ilyenkor ösztönösen reagál:
„Hogy tehetted ezt?!”
„Hányszor megmondtam már!”
„Szégyelld magad!”
Ezek a mondatok jó szándékból születnek – a helyzet rendezése érdekében –, ám valójában az ellenkező hatást váltják ki: a gyermek úgy érzi, hogy a szülő átállt a másik oldalra.
Abban a pillanatban, amikor a legsebezhetőbb, a legközelebbi ember nem mellé, hanem ellene áll.
A kis árulás jobban fáj, mint a büntetés
Amikor a szülő nyilvánosan csatlakozik a bírálathoz, a gyermek nem a tanulságot hallja meg, hanem csak ezt érzi:
„Anya (vagy apa) a többiek oldalán áll.”
Ettől kezdve nem védekezik, hanem visszahúzódik.
Fokozatosan elveszíti a bizalmat, hogy megoszthatja hibáit azokkal, akiket a legjobban szeret.
És legközelebb, amikor hasonló helyzetbe kerül, inkább hallgatni fog, mint őszintén elmondani, mi történt.
A varázsmondat: „Otthon majd megbeszéljük”
Ez a mondat nem menekülés, hanem védelem.
Nem azt jelenti, hogy a gyermek nem vállal felelősséget, vagy hogy minden meg van bocsátva.
Azt jelenti, hogy a szülő megőrzi a gyermek méltóságát.
Ezért:
👉 Hallgassa meg a panaszkodót.
👉 Köszönje meg, hogy szólt.
👉 És a gyermeke előtt mondja ki: „Otthon majd megbeszéljük.”
Majd valóban tegye is meg – otthon, nyugodt környezetben, tanúk nélkül.
Ott már lehet kérdezni, beszélgetni, megérteni az okokat, és együtt keresni a megoldást.
Mit tanul ebből a gyermek?
Ez az egyszerű mondat rendkívül fontos üzenetet hordoz:
- hogy az otthon biztonságos hely, nem tárgyalóterem;
- hogy a szülő szövetséges, nem vádló;
- hogy a hibák az éretté válás részei, nem szégyenforrások.
Amikor a gyermek érzi, hogy a szülő mellette áll még a nehéz pillanatokban is, megtanulja felelősséget vállalni – nem félelemből, hanem bizalomból.
Nevelés nyilvános megszégyenítés nélkül
A büntetésnek soha nem szabad mások előtt történnie.
A nyilvános megszégyenítés nem nevel, csak megaláz.
A gyermeknek nem az ítéletre, hanem egy támogató felnőttre van szüksége, aki segít megérteni, miért történt a hiba, és hogyan kerülheti el legközelebb.
A Vivabook könyvei éppen ezt a szemléletet erősítik: szeretetteljes, biztonságos kapcsolatot a szülő és a gyermek között.
Játékos feladatokkal, közös mozgásos gyakorlatokkal és fejlesztő történetekkel segítik a gyermeket abban, hogy tanuljon, fejlődjön és felfedezze önmagát – félelem és szégyen nélkül.
